 |
||
 |
||
 |
|
|
|
|
|
 |
 |
|
| 1999. 12. 16. |
|
|
Isten hozott az elektronikus gyerekszobában!
- Kijöhet Géza? - hangzik el a sokat ismételt kérdés a szomszéd gyerek szájából. - Nem, de bármikor meglátogathatod a weboldalát az interneten - halljuk a csöppet sem szokványos feleletet. Mi történjen az új évezred gyermekeivel, fogalmazhatjuk meg azt a kérdést, ami egyaránt érinti a szülőket, a pedagógusokat, az ifjúságvédőket és a kutatókat, hogy a különböző, gyermekeket megcélzó termékeket gyártó cégek képviselőiről már ne is beszéljünk. A válasz kézenfekvő: be kell zippelni őket és feltenni az internetre, így nem viszi el őket a cukros bácsi és nem csapja el őket a játszótér melletti úton a kamion sem. Valójában persze a válasz ennél jóval bonyolultabb. Az Egyesült Királyságban napjainkban megjelent legfrissebb felmérés szerint - amely a gyermekek internetes szokásait vizsgálja (NOP, 1999 december, 2000 fős brit reprezentatív mintán) - a gyerekek egyre fiatalabb korban válnak ‘internet-éretté’ és képesek önállóan illetve kreatívan használni az új technikai eszközöket. Ennek oka és egyúttal következménye is, hogy Nagy-Britanniában kezd egyre inkább megszokottá válni, hogy a szülők csemetéjük szobáját akár már öt éves korára is televásárolják mindenféle technikai ketyerékkel, amelyek javarészét - és ez az, ami igazán meglepő - ténylegesen is használják a gyerekek. A televízió persze természetes kelléke a gyerekszobának, de kezd elterjedni a játék-konzol és a számítógép is. A 14 éves gyerekek 65 százalékának van már a szobájában játék-konzol, de ezen belül a nemek szerinti eltérés igen jelentős, a 14 éves lányoknak mindössze 21 százaléka rendelkezik ugyanezzel az eszközzel. De a PC használat még ennél is elterjedtebb: az 5-15 éves gyerekek 96 százaléka használt már számítógépet az iskolában és 72 százalékuk otthon, ami meglepően magas adat, figyelembe véve a kérdezett gyerekek széles életkori intervallumát. Ugyanezen gyerekek - 5-15 éves korosztály – 44 százaléka képes belépni (loginolni) az internetre, és az 5-15 évesek 33 százaléka otthoni kapcsolattal is rendelkezik. Az eredmények nyilvános értékelése-elemzése ezekben a napokban is zajlik. A NOP kutatásának vezetője - Barbie Clark - azt állítja, hogy az internet mára ‘virtuális játszótérré’ vált és ez egyre inkább általánosan elfogadott, mind a szülők, mind a gyerekek részéről. Ennek oka, hogy a szülők inkább biztonságban tudják a gyereküket otthon, ahol meg tudják óvni őket a (nem virtuális) közlekedési balesetektől és attól, hogy valamilyen bűncselekmény áldozatává váljanak. A gyerekek pedig az internetet - a kutatás állítása szerint - elsősorban új kapcsolatok felépítésére használják, illetve olyan ismeretekre tesznek szert, amelyek korábban helyváltoztatás nélkül nem lettek volna elsajátíthatók. A különböző kultúrák megismerése, a gyerekeket mindig is érdeklő tudásvilágok felfedezése az internet segítségével bár nem pótolja a személyes tapasztalatokat, de növeli a gyermek tudását. Akár csillagászat, akár autók, akár babaruhák érdeklik a gyerekeket, mindezt megtalálják az interneten, sőt olyan gyerekeket is találnak, akiknek hasonló az érdeklődési körük, így akár még barátkozhatnak is. A gyerekek szobájának eszközökkel való korai felszerelése oda vezet, hogy a ‘90-es évek végén a 14 éves fiúk 69 százalékának, a lányok 67 százalékának van saját hi-fi berendezése, és 83, illetve 79 százalékuk rendelkezik televízióval. Néhány gyereknek még mikrohullámú sütő is található a szobájában! Ennek a gyűjtögetési mániának részben a berendezések hihetetlenül alacsony ára és könnyű hozzáférhetőségük az oka, de mélyebb pszichikai indokokat is felfedezhetünk: a szülők egyszerűen így kompenzálják a bűntudatukat, hogy elhanyagolják a gyermekeiket, hogy nem töltenek velük elég időt. Mindezt megpróbálják eszközökkel pótolni, ami persze részben sikertelen és később még nagyobb konfliktusokhoz vezet. Leginkább a munkához hamar visszatérő édesanyák szembesülnek ezzel a problémával, mivel úgy érzik, túl keveset adnak a gyermekeiknek, miközben azért belátható, hogy mégis ez a generáció nyújtja legtöbbet utódainak - akár a szülők szüleit, akár a nagyszüleiket nézzük, gyermekkorukban több nélkülözéssel kellett szembenézniük, és nem csak anyagi értelemben -, állítják a kutatók. Felmerül persze a kérdés, hogy ezek az eszközök nem teszik-e kommunikációképtelenné és antiszociálissá, magányossá a gyermekeket. A kutatást irányító Barbie Clark - gyakorlott gyereknevelési tanácsadó - azt állítja, hogy a gyermekekre pozitív hatással van az interaktivitás, az eszközök segítségével barátokat keresnek, kapcsolatokat építenek, kommunikálnak, ugyanúgy, ahogy a való világban is teszik. Sőt, sokkal könnyebbé válik számukra akár egyedül is felfedezni mindazt, ami iránt erősen érdeklődnek. A felmérés munkatársai alapvetően optimisták, egy csoportos foglalkozáson, ahol web-dizájn munkára fogták a kicsiket, úgy találták, hogy már 3-5 éves kortól bevonhatók a gyerekek a számítógépes munkába, ha hagyják őket felfedezni a számítógépet, azaz leültetik őket a gép elé, hamarosan semmi gondjuk sem lesz azzal, hogy online legyenek. Sőt, akkor van az igazi hiszti, amikor késő este már a szülők könyörögnek, hogy legyen végre vége a számítógépesdinek. Persze, amit a kutatás nem említ - és amitől azért kissé árnyaltabbá válik a kép -, hogy az angol kisgyerekeknek nem kell szembenézniük az interneten azzal az óriási kommunikációs gáttal, amivel szinte minden más nemzet (kis)gyermekeinek: a nyelvi akadályokkal. Mindaddig ugyanis, amíg az internet elsősorban a fehér, számítógéppel és internetkapcsolattal felszerelt, angolul kommunikáló vagy tudó családoknak a kultúráját tükrözi vissza, ez egy otthonos, biztonságos játszótérnek mondható az angol kisgyerekek számára is. Ellenben például a magyar kisgyerekek tartalomhiány miatt egyelőre, még ha lenne is lehetőségük, akkor sem tudnának mit olvasni az interneten. Továbbá azt a problémát sem járja körbe a kutatásról szóló tudósítás, amit a felnőtt tartalmú oldalak problémája jelent: vajon hány gyermek szembesül az interneten szexuális jellegű tartalommal? És mennyien hajlandóak ezt egy kutatónak elmondani? És akkor még nem is említettük az INFINIT-ben már annyiszor körbejárt személyes adatok (privacy) kérdését, hiszen a gazdasági célú oldalak elkérhetnek olyan adatokat is, amelyeket a szülők nem feltétlenül adnának ki jó szívvel...
Pintér Róbert, robesz@ludens.elte.hu A The Guardian cikke nyomán, Neil McIntosh: Welcome to the electric nursery 1999 december 9, csütörtök, Online melléklet 4. oldal
|
