Hatsebességes Európa II.

A cikk első része az INFINIT előző számában jelent meg: http://www.ittk.hu/infinit/2000/1214/index.html -

A mai Európában tehát az internethasználat népességen belüli százalékos arányát figyelembe véve hat kisebb-nagyobb, de jól elkülöníthető csoportot lehet felismerni. A hatsebességes Európának külön sajátossága, hogy az egyes országok - amelyek helyét a múlt heti INFINIT-ben közöltük - gyorsan változtathatják helyüket, előbbre léphetnek, részben állva hagyva vetélytársaikat. Így akár Franciaország 15 százalékos nyári internet-penetrációja, vagy a britek 32 százalékos adata is már ósdinak tűnhet. De ez a nyári pillanatfelvétel mégis sokat elárul: azt mondhatjuk, hogy már egy-egy ilyen egyszerű szám mögött is komplex magyarázatok húzódnak. Miért éppen a svédek, dánok, norvégek, finnek… a legjobbak Európában? És miért szorul ennyire hátra Spanyolország és Portugália? Mik lehetnek a legfontosabb szempontok, amikor megpróbáljuk megmagyarázni a tapasztalt különbségeket?

Az első ilyen szempont a gazdaság. Kétségtelen ugyanis, hogy az internet magas használatának az egyik legfontosabb oka - és egyben okozata is - a gazdasági állapot. A magasan fejlett, a GDP/fő viszonylatban jól teljesítő országok inkább a lista elején tartózkodnak, s ahogy egyre lejjebb haladunk, úgy találunk egyre rosszabb gazdasági állapotban lévő országokat. Vagyis már a nyers gazdasági erő is részben magyarázhatja az internet elterjedtségét. Ugyanakkor ez csak egyfelől ok, másfelől okozat is, hiszen a közgazdászok szerint az új technológiák, így az internet használata nagyban növeli egy ország lehetőségeit. Vagyis amelyik ország fejlett, ott valószínűleg gyorsan terjed az internet, és ahol gyorsan terjed az internet, ott a gazdaság fejlett. Tyúk-tojás problematika. De szorosan kapcsolódik az internet magas használati arányához más eszközök elterjedtsége is, valamint bizonyos viselkedésmintázatok elfogadottsága, a technológiai nyitottság, ami majd átvezet minket a következő szemponthoz. De a gazdaságnál maradva: a fő dilemma, hogy a gazdasági jólét mértéke, a magas életszínvonal, a szociális gondoskodás és a magas adók mellett megőrizhető-e egy globalizálódó játéktérben a sok járulékos költséggel dolgozó társadalmak versenyképessége? (Poszt)modernizálódhat-e a jóléti állam? Egyelőre úgy tűnik, igen, hiszen a legsikeresebb példák szinte kivétel nélkül a skandináv modell erejét bizonyítják. (A szemléleti különbséget jól érzékelteti, hogy míg a svédek 2000 végén ingyen kínálták az UMTS licenszeket, addig másutt mindenhol jelentős közvetlen állami bevételt reméltek-remélnek tőle.)

A következő - a gazdasághoz szorosan illeszkedő - szempont a kultúra/társadalom. Hiszen a gazdasági sikereknek vannak lágyabb mögöttes struktúrái is, mert minden gazdasági szerkezet a társadalomban gyökerezik, a kultúrából merít(het)i sajátos erejét. Az eltérő hagyományok szerepe, a társadalmi kommunikáció helye a társadalmon belül igen fontos, ami a mélyben megtalálható szerkezetekre mutat rá. Meghatározó a társadalmi nyitottság, az érzékenység, a multikulturalizmus - a tolerancia, a másság iránti fogékonyság - képessége. De az aduász mindenféleképpen a közép- és hosszú távon sikereket garantáló oktatás és képzés - itt a legkönnyebb belenyúlni és megváltoztatni a kulturális-társadalmi feltételeket. A kulturális faktorok működésének megértéséhez fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy az egyes egyénnél a ’tudatos’ elemek mellett mindig megtalálhatók az ’ösztönös’ elemek is. Az újdonságra való reagálás, az innovációs képesség tulajdonképpen csak részben racionális, azaz végiggondolt. A tudatos döntések mögött sokszor olyan értékvilág húzódik, amely láthatatlanul motiválja a cselekvőt, és amit magából a tágabb kultúrából merít, a körülötte fellelhető mintákból; kezdetben a családtól, majd a tágabb közösségektől, intézményektől. Ezért hihetetlenül fontos, hogy milyen értékeket közvetítenek a társadalom mintaadó csoportjai, mekkora az előretekintő tudatosságuk.

És ezzel eljutottunk a politika felelősségéhez is - a harmadik szemponthoz. A politikai irányvonal-meghatározás, így - csak néhány fontos dolgot kiemelve - a beruházás-politika, a társadalmi tudatosság növelése (részben az oktatáson keresztül), az állami intézmények mintaszerű átalakítása, stb., mind olyan felelősség, amely a politikához köthető. Egyre kevésbé az a kérdés ugyanis, hogy az internethasználat elterjesztése és tágabban az információs politika felismert prioritás-e. Sokkal inkább az a kérdés már Európában, hogy mikortól? Hiszen az Európai Unióban mára az információs társadalom kérdése központi gazdasági-társadalmi programmá vált. De politikai rövidlátás volna azt hinni, hogy csupán azért kell egy európai országnak odafigyelnie az információs kérdésekre, mert az Európai Unió is így tesz. Ez igen gyenge indok ahhoz képest, hogy valójában mekkora gazdasági, társadalmi és kulturális potenciál rejtőzik az információs társadalomban. Ezt ugyan jó, ha egy autoritás - jelen esetben az EU - igazolja, de ez csak a másolás politikájáig vezethet. Márpedig országra szabott megoldásokra van szükség, az eltérő gazdasági helyzetek és kulturális értékek nem teszik lehetővé, hogy ugyanaz az út mindenki számára járható legyen. Pontosan erre mutatnak rá az internet elterjedtségét rögzítő számok: különböző mintázatok lehetségesek, amelyek adott helyzetben egy ország számára kínálkoznak.

Maga a másolni kívánt Európai Unió is többsebességes: az élboly (pl. a svédek) mellett a középmezőny (pl. a britek) illetve a kissé lemaradók (pl. a franciák) valamint a leszakadók (pl. a már említett Portugália) más-más mintát tesz még az EU-hoz csatlakozni vágyó lélektelen politikamásolók elé is. Látva a mostani magyar adatokat, mi egyelőre leginkább az EU sereghajtó galerijét erősíthetnénk - viszont a lehetőség adott a gyorsabb felemelkedésre is: mind gazdasági, mind kulturális-társadalmi, mind politikai téren egyre jobbak a feltételek egy gyors kiugráshoz.

(vége)

Pintér Róbert, Pinter.Robert@ittk.bme.hu