 |
||
 |
||
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
| 2001. 01. 18. |
|
|
Amikor az információmérgezés tisztító hatású
Caleb Carr másodrangú író, de már a harmadik regénye kavarja fel az állóvizet. Az "Alienist" után most éppen frissen megjelent "Killing time" című munkájának szélsőséges technopesszimizmusát támadták hevesen az olvasók. A szerző nyomban szükségét érezte annak, hogy teoretikus cikkel örvendeztesse meg rajongóit, írt hát egy hosszú eszmefuttatást a Salon.com-ba, Information poisoning (Információmérgezés) címen: http://www.salon.com/books/feature/2001/01/08/carr/index.html Örüljünk ennek a szövegnek, mert a szellemtörténet ritkán produkál hasonló helyzeteket: úgy ismerünk ugyanis fel fontos mintázatokat, hogy ehhez akaratán kívül egy elképesztően dilettáns, félművelt szerző segít minket. Tudományosnak szánt, de elkeserítően üres fejtegetéseit olvasva hirtelen ráérzünk egy gondolat teljes életciklusára: vagyis hogy miként indul útjára egy már születésekor is fals vélemény, hogyan épül be egyre több fejbe, hogy végül egy gyengécske kvázi-elmélet szilárdnak hitt fundamentumául szolgáljon a saját felismeréseinek vélt mélységeitől megittasult szerzőknél. Carr papagájként ismételgeti azt az állítást, hogy az "információ még nem tudás", mintha rokonlelkek ármádiái még soha nem írták volna le ezt az "úttörő" felismerést, és lenne bárki a szellemi életben, aki ennek a banalitásnak az ellenkezőjét magáénak vallaná. Persze mindez csak ahhoz kell, hogy látleletét megfogalmazhassa: a fiatalok teljes generációja (entire generation of young people) virtuális gépként, afféle bioszámítógépként raktározza az információkat, mert nem képes ezeket a morzsákat a tudás jelentésteli korpuszaivá szervezni. Az ifjúság könnyű céltáblájává válik így a hálózatot elárasztó pederasztáknak és pornóárusoknak, jön a vég. Kétlem, hogy Carr látott volna valaha is élő fiatalt, valószínűleg a dolgozószobája csendjében feldolgozott szakirodalom nyomán (talán hallucinogén anyagok hatásától sem mentesen) vonja le következtetéseit. A legfontosabb ezek közül az, hogy a katasztrófától egyedül egy határozott, de felvilágosult kormányzati szabályozás mentheti csak meg a világot, nagyjából olyan, mint amilyet 100 évvel ezelőtt Theodore Rooseveltnek köszönhetett az emelkedni induló Amerika. Ennek mai megfelelője az a törvényi szabályozás volna, amely kemény büntetést szab ki mindenkire, aki a hamis információt valódiként beállítva vezeti félre az olvasót, vagy nem tünteti fel, hogy az éppen fikciót olvas. Ha Carr világa köszönne ránk, a szerző már régen súlyos vasban ülne valamelyik elhagyatott büntetőintézetben, annyit vétett saját szabályai ellen. Bizonyosan nem ismeri a Barnaby-Rich-szindrómát, mely szerint mindig éppen azok mérgezik és árasztják el irományaikkal a közéletet, akik leginkább féltik a mérgező és nagytömegű szövegtől az embertársaikat. Hamis premisszákból ilyen feltételek mellett csak még hamisabb következtetésekig lehet jutni. A Carr-ikatúra ahhoz segít minket hozzá, hogy felismerjük a torz mintázatokat a kevésbé szélsőséges, kevésbé dilettáns, sokkal finomabban megfogalmazott vélemény-szövetségesek (ld. jegyzet) között is. És még egy dolog - ami miatt ez a műhelyszösszenet született. Az Információmérgezés (Information poisoning) új terminus technicus, amely gazdagítja a gondolatrest technofób elemzők szótárát. Nem volt rossz már az információs túltelítés sem (information overload, data glut), sokáig felülmúlhatatlannak tűnt az adatszmog (data smog), de most itt van az új trónkövetelő. Ne kételkedjünk benne: egy éven belül viszontlátjuk valamelyik rosszkedvű amerikai újságíró internetről szóló könyvének vagy annak valamelyik fejezetének címében, hogy sok kis Carr Junior építhesse bele hagymázas társadalomképébe.
Jegyzet: Mint pl. David Schenk: Data Smog c. munkájában - Surviving the Information Glut. Harper San Francisco, 1997, 1998 - amelyet módomban állt bírálni az Internet Kalauz hasábjain és új, internetről szóló könyvemben. (Fogpiszkáló a hálózaton; http://www.prim.hu/fogpiszkalo/)
Z.Karvalics László
|
