Jegyzet - Vélemények az INFINIT-ben (a hét témája)

Nincs tovább magyar Edupage

- Egy szomorú hír margójára -

 A múlt héten a Hungary.Network bejelentette, hogy több száz megjelent online fordítás után beszünteti az Edupage című hírlevél magyar változatát. A szerkesztők a hírek frissességével kapcsolatos gondok miatti csökkenő érdeklődéssel indokolták a lépésüket. Először is köszönjük meg a Hungary.Networknek, hogy ez idáig afféle "misszióként" hozzáférhetővé tette az e-világról tudósító hálózati források talán legismertebbikét, a műfaj egyik pionírját, aztán nézzünk a hír mögé.

Z. Karvalics László; zkl@ittk.hu

Elsőként is eszünkbe jut egy másik szomorú hír, 1992 decemberéből, amikor nyolc nagyszerű évfolyam után a Scientific American című folyóirat magyar kiadása, a TUDOMÁNY jelentette be, hogy a lapot kiadó kft-t megvásárló külföldi tulajdonos nem finanszírozza tovább a havonta megjelenő orgánum - amúgy jelentéktelen - veszteségeit. Nem sok kellett volna hozzá, hogy az egyedülálló természettudományos és műszaki információforrás önfenntartóvá legyen tehető, csak éppen akitől remélhető lett volna a támogatás - mondjuk egy előretekintő magyar kultúrpolitika -, az mit sem törődött az akkorra már önálló iskolaprogrammal működő és diák-konstrukciót előkészítő páratlan értékű kiadvánnyal.

Ebben a környezetben különösen csengenek a Scientific American elnökének, Gerard Pielnek 1985. októberi üdvözlő sorai. Ebből kiderül ugyanis, hogy az orosz és a kínai nyelvű mutáció után a szerkesztőség legalább százmilliós nemzetek érdeklődésére számított, ehhez képest váratlanul érte őket a magyar szándék és eltökéltség. "Nem számoltunk. a tízmilliós magyar nép vitalitásával. Bölcsebbek is lehettünk volna. Országunkat - s a tudományos életet, az egész világot - korunkban olyan személyiségek gazdagították, mint Kármán Tódor, Szent-Györgyi Albert és Neumann János: magyarok, akik hazájuk lélekszámához képest aránytalanul nagy számban jutottak világhírre, Mérsékelje tehát a TUDOMÁNY útnak indítása fölötti büszkeségünket az irántuk érzett tisztelet".

Van kinek forognia tehát a sírjában.

1985-ben a magyarral együtt 8, 1992-ben, a megszűnés évében már 15 ország jelentette meg saját nyelvén a folyóiratot (amely többek között az információtechnológia fejlődésének is különösen trendérzékeny krónikása volt). Mindez azért érdekes, mert az Edupage magyar változatának megszűnésekor pontosan 13 nemzeti nyelvű kiadás él: észt, görög, francia, héber, kínai, koreai, litván, német, olasz, portugál, román, spanyol, szlovák.

Ha nagyító alá tesszük ezt a listát, akkor kiderül, hogy a 13 országból 5 - talán nem véletlenül - az információs társadalom országrangsorok pontszámai alapján meghatározott "sikerországok" közül kerül ki (Észtország, Izrael, Dél-Korea, Portugália, Románia). Az EU valamennyi mediterrán országa (Görögország Olaszország, Portugália, Spanyolország, Franciaország) fontosnak tartja a nemzeti nyelvű megjelenést, akárcsak Németország. A kelet-európai régió a "balti tengellyel" (Litvánia, Észtország) és a román-szlovák párossal képviselteti magát. Azok közül az országok közül, amelyek az információs társadalom versenyfutás élbolyában vannak, és ahol az angol nem hivatalos nyelv (hiszen az angolszász országok mellett a skandinávok és a Hong Kong-Malajzia-Szingapúr vonalhoz tartozók mind legalább kétnyelvűek), egyedül Japán és Tajvan nem képviselteti magát.

Nos, Magyarország már nem tartozik ebbe az illusztris társaságba. Aki kíváncsi az Edupage-re, látogassa az archívumot - http://www.net.hu/edupage - vagy tanuljon meg angolul. Hogy lesz-e még valaha TUDOMÁNY vagy Edupage magyarul? Nem tudjuk. Mindenesetre bizakodással tölthet el minket, hogy a kormány igenis fontosnak tartja, hogy az értékközvetítésnek legyen államilag fenntartott orgánuma - így aztán a Heti Válasz után talán csurran-cseppen valami máshova is.