Hozzáférés (a hét témája)

A hozzáférés ára

2006 februárjában újabb lélektani határ, havi 5 ezer forint alá csökkent az ADSL előfizetés a magánszemélyek számára Magyarországon.

Molnár Szilárd; molnar.szilard@ittk.hu

2005-ben a hazai háztartások 31-54 százaléka rendelkezett legalább egy számítógéppel és telefonvonallal, míg internet-hozzáféréssel nem. Vélhetően ezeknek a családoknak egy jelentős része valóban az árérzékenység miatt nem fizet elő a világhálóra.  Másrészt, az IHM meglátása szerint, amennyiben a szélessáv tarifája havi 5 ezer forintra mérséklődne, úgy a keskenysávú felhasználók mintegy 50 százaléka gyorsabb internetelérésre váltana. 

Becslések szerint 280 ezer modemes háztartás volt 2005-ben, azaz körülbelül 140 ezer háztartás fog keskenysávról szélessávra váltani. A fejlődés dinamikáját tehát egyelőre jelentős mértékben a modemes háztartások adják, viszont ez a réteg előbb-utóbb elfogy, így visszajutunk ahhoz a kérdéshez, amire igazából senki sem tud megnyugtató választ adni: A még be nem hálózott körülbelül 3,4 millió háztartás (WIP 2005) számára mivel lehetne vonzóvá tenni az internet használatát, milyen alacsony árakkal (ha ez egyáltalán elegendő) lehet meggyőzni őket arról, hogy internethasználók legyenek?  

A kérdés több szempontból is égető Magyarország számára, igaz, hazánk pillanatnyilag lépést tud tartani azzal a dinamikus fejlődési ütemmel, ami jellemzi az EU25-öket: a szélessávú felhasználók száma 2004 és 2005 között 60 százalékkal nőtt az Európai Unió 25 tagállamában, míg Magyarországon ez a növekedési ütem - az NHH becslései szerint - 65-90 százalék között volt ugyanebben az időszakban. Viszont hazánkban rémisztően magas az olyan háztartások száma - az interneteléréssel nem rendelkező összes háztartás közel 60 százaléka tartozik ide -, ahol sem számítógép, sem internetező családtag nincs, azaz, ahol a világhálóval való közvetlen kapcsolat lehetősége teljes mértékben hiányzik. Ők legfeljebb közvetett úton, a bulvármédia által igen gyakran kedvelt negatív hírek, tudósítások révén juthatnak csak információhoz a világháló "hasznáról". Nagyon elgondolkodtató, hogy az Eneten felmérési adatai szerint a még nem internethasználók 66 százalékát még soha senki nem akarta meggyőzni a világháló használatáról egy olyan országban, ahol azért néhányan azt gondoljuk, az információs társadalom fejlesztése a prioritások között szerepel.  

Az Európai Bizottság direktívái évek óta világosak, hiszen mind az eEurope2005, mind az i2010 a prioritások között emeli ki a szélessávú internetelérés infrastruktúrájának fejlesztését, a szolgáltatási árak letörését. Az eredmények biztatóak, ugyanakkor még messze nem elégségesek ahhoz, hogy versenyben maradjunk a tengerentúllal, Ázsiával. A szélessávú előfizetések és a népesség aránymutatója az EU25 országaiban közel 11 százalék volt 2005-ben, míg az USA-ban 13, Kanadában 20, Japánban 16, míg Koreában 30 százalék. Magyarországon ez a mutatószám csak 6 százalék, így valóban fontos, hogy megtalálja az ország az internet-elterjedtség növekedésének motorját. 

Az Európai Bizottság elemzései szerint világos összefüggés tapasztalható a versenyképesség és az alacsony hozzáférési árak, illetve a versenyképesség és az alternatív hozzáférési platformok elterjedése között. A normalizált 1Mbps hozzáférés ára már 2004-ben havi 20 euró körülire csökkent Hollandiában, Svédországban, Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban, Németországban, Dániában. A Bizottság elemzései szerint szoros negatív korreláció figyelhető meg az árak és a versenyképesség között: azaz a leginkább versenyképes gazdaságokban a legalacsonyabbak a DSL hozzáférési árak, így Hollandiában, Ausztriában, Svédországban, Belgiumban. 

Természetesen az alacsony árakkal összefügg a felhasználók számának növekedése is, amivel kapcsolatban viszont a törvényhozók, a politika jótékony hatását, befolyásolási képességét emeli ki a Bizottság. 

Magyarországon az inkubens vezetékes telekommunikációs szolgáltató piaci részesedése 2003-ban közel 100 százalékos volt a helyi hívások terén, míg például Ausztriában, Nagy-Britanniában, Hollandiában csak 60 és 70 százalékos (Eurostat, 2005). Teljesen más képet mutat a mobiltelefon-szolgáltatói piac, ahol a vezető szolgáltató piaci részesedése Magyarországon nem éri el az 50 százalékot, ami pontosan az EU25 átlagához hasonlító eredmény. 

A versenyhelyzet biztosítása - még ha erről a törvényi szabályozás gondoskodik is - sok esetben nem jelenik meg az egyes felhasználók szintjén. Ezt jelzi az az adat, amely szerint hiába van több mint 200 internetszolgáltató Magyarországon, a piac mégis erősen koncentrált, ugyanis:

• az előfizetések 90 százalékát 17 cég mondhatja magáénak,

• a szélessávú hozzáféréssel rendelkező háztartások 86 százaléka monopolhelyzetben lévő szolgáltatóval szerződött (Eneten, 2005).

Azaz a végfelhasználók szintjén az internetszolgáltatók, valamint a hozzáférést biztosító egyéb technológiai lehetőségek versenye még nem valósult meg Magyarország településeinek döntő többségében. Különösen fájó, hogy az elmúlt években nem történt áttörés a kistelepülések esetében az olcsóbb, alternatív, főleg a száloptikás és a vezeték nélküli technológiák megjelenésében, bármennyire is ez felelne meg leginkább az Európai Unió direktíváinak. 

Mindez pedig alapvető negatív hatással van az internethozzáférés versenyfeltételeire, így a szélessávú elérés árára, ami viszont szoros összefüggésben van a gazdasági versenyképességgel - vélhetően még Magyarországon is.

Felhasznált források:

Eneten Közvélemény- és Piackutató Központ: Lakossági internethasználat 2005
European Commission: Eurostat Yearbook, 2005
European Commission: Information Society Benchmarking Report, 2005
Reding, Viviane: Europe at High Speed: Growth and the Information Economy. Vienna, 2006
Vészesen terjed a szélessáv. MTI hír, 2006. január 25.
World Internet Project 2005-ös évi adatai