A hét témája - a mobilrovatból

Digitális megosztottság mobíliában

Az újabbnál újabb harmadik generációs funkciók és szolgáltatások sorozatos bejelentése, és a hozzájuk fűződő pozitív várakozások (lásd mobiltévé) közepette kevés szó esik azokról, akiknek erre nincs szükségük, és beérik azzal, ha mobiljaikat telefonbeszélgetésre és SMS-küldésre használhatják. A virtuális mobilszolgáltatók (Mobile Virtual Network Operators, MVNO) az ő igényeik kiszolgálására álltak rá azokban az országokban, ahol engedélyezik működésüket. 

Európában a skandináv országok jártak élen távközlési piacaik megnyitásában az olyan mobilszolgáltatók előtt, akik nem építenek ki saját hálózatot (ezért a virtuális jelző), hanem csak meghatározott adatforgalom erejéig veszik igénybe a mások által kiépített hálózatokat. A dán piacon 2000-ben jelent meg az első MVNO, a Telmore. Ma Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában és Portugáliában is működnek ilyen "diszkont" mobilszolgáltatók. 

A virtuális mobilszolgáltatók legfőbb vonzereje alacsony percdíjaikban és SMS-díjaikban rejlik. Németországban például a saját hálózatot üzemeltető E-Plus 0,789 eurót számol fel percenként kártyás előfizetőinek, míg az ő hálózatát bérlő SIMYO - anyavállalata a holland KPN - majdnem ötödannyit kér (0,160 euró/perc). De más országok mobilhálózat-üzemeltetői és virtuális mobilszolgáltatói között is hasonlóan szembetűnő a különbség. Az MVNO-k ezt a jelentős árkülönbséget ugyanazokkal az eszközökkel tudják elérni, mint a légiszállításban a fapados légitársaságok: vagyis röviden, semmi extra. Előfizetőik nem tudják külföldön használni mobiltelefonjaikat, nem tudnak MMS-t küldeni, de még a böngészéshez szükséges legminimálisabb adatforgalmat biztosító GPRS-ről is le kell mondaniuk az alacsony percdíjakért cserébe, harmadik generációs szolgáltatásokról pedig szó sem esik. 

És hogy mekkora lehet ez a piac? Dániában az immár több mint 5 éve működő Telmore 550 ezer ügyféllel büszkélkedhet az 5,4 milliós potenciális piacon, ami 10%-os részesedést jelent. A Strategy Analytics szerint a virtuális mobilszolgáltatók az évtized végére akár 20%-os piaci részesedést is elérhetnek az unióban. 

Az MVNO-k árszabásából egyértelműen kitűnik, hogy a saját hálózatot működtető és ezzel együtt értékhozzáadott szolgáltatásokat nyújtó mobilvállalatok az alapszolgáltatások árába is beépítik az extraszolgáltatások költségeit. Érdekes kérdés lehet, hogy vajon egy mobiltávközlési piac életciklusában mikor érkezik el arra a pontra, amikor a saját hálózattal rendelkező szolgáltatóknak már nincs szükségük erre a kvázi keresztfinanszírozásra, lemondva a kizárólag alapszolgáltatásokat igénylő ügyfeleikről az MVNO-k javára. Talán nem véletlen egybeesés, hogy az MVNO-k európai úttörői és a legfejlettebb mobiltávközlési piaccal rendelkező országok egyaránt a skandináv régióban találhatók. 

Az MVNO-k jelenlegi és jövőben várhatóan folytatódó virágzásának ugyanakkor fontos mondanivalója, hogy létezik a mobilfelhasználóknak egy jelentős hányada, amely a mobiltelefonra a vezetékes telefon rövid szöveges üzenetküldéssel kiegészült, hordozható változataként tekint; miközben igazi értékhozzáadott szolgáltatásokra és csúcstechnológiás készülékekre nem tart igényt. Ez pedig a digitális megosztottság "mobilos" frontvonalait sejteti, amennyiben a mobil-adatkommunikációról kiderül, hogy - az internethez hasonlóan - használata valódi társadalmi és gazdasági előnyöket képes generálni. 

Forrás: http://www.telecomdirectnews.com/